Kedves Márta,
egyetérteni nem tudok, de megértem önt, a javaslatával együtt. Azt is elhiszem és tudom, hogy még sokan gondolkodnak így. Csak kérem, azt gondolja végig, hogy roppant, roppant könnyű a “puska” másik oldalára kerülni, átkerülni a kisebbség oldalára, mert a határvonalakat nem lehet meghúzni.
Kinek kell vesznie? Annak, aki egyszer lopott, annak, aki kétszer? Aki kicsit dolgozott, annak jár a segítség vagy csak annak aki sokat? És ha valaki pl. vakon született? Biztos, hogy kevésbé lesz sikeres biztonsági őrként, mint én, nehezebben fog elhelyezkedni, korlátozottabb. Ő vesszen? És az, aki átlagos képességű? Hagyjuk napról napra molyolgatni, mikor elveszi a tért, pénzt, időt a kiemelkedően tehetségestől? Minek tanítsuk azt, aki csak átlagos képességű? Vesszen ő is? És ha más a vallása? A bőrszíne?
Mindig fogok tudni olyan határt húzni, aminél ön a túloldalt lesz és vesznie kell! hozzám képest – ha én húzom a határt.
Veszélyes így gondolkodni, ennyire szélsőségesen. Megoldást kell keresni, egész tudományág van, ami a társadalom működését kutatja, vizsgálja. Tudom, Meseország… Lemondhatunk róla véglegesen, de bármikor lemondhatnak rólunk is, könnyedén.