Kedves Éva,
roppant egyszerű a válasz: egy felnőtt embernek el kell tudni tartani saját magát és az általa életre hívott szépszámú utódot. Merthogy felnőtt az (és ez nem életkor függvénye) aki képes magáról gondoskodni. Aki nem, az gyerek. A gyereknek pedig megmondjuk hogy mit tehet, mikor és hogyan.Bár tudom az ilyen embereknek jókora az önérzetük, nekik pedig ne mondja meg senki hol és mire költhetik el a segélyt. De érdekes módon segélyből élni, az nem bántja az önérzetüket. Sőt, keveslik. De ha több lenne a segély (mint már sokszor írtam, másvalaki pénzéből mivel a pénz nem terem csak úgy a fán hogy tessék jönni leszakítani, bár soknak még az is bonyolult lenne) akkor vajon mi ösztönözne arra hogy dolgozzunk és ne segélyekből éljünk? Merthogy akkor esetleg annak aki dolgozik is az az ötlete támadna, hogy elvan ő is szépecskén otthon, mint a szomszéd, keljen a nyavalya hajnalban. Még szép, hogy nem jut belőle mindenre. Bár aki kapja, az nyilván nem bánná.
Remélem, válaszoltam a kérdésére.
Ami pedig a ,,hozzám képest,,-et illeti, én biztos vagyok benne hogy nem kerülök a másik oldalra. Mivel egész életemben tisztességesen dolgoztam, spórolósan éltem így megvan a tartalékom öregségemre. És bár nem vagyok mai gyerek, még mindig dolgozok. Általában külföldön, főleg anyagiak miatt. De engem is ide hozott a gólya és nem az anyám hasában tanultam meg három nyelven beszélni. És mindent a saját szorgalmamból (nem vagyok különösebben tehetséges semmiben sajnos), úgy hogy ingyen soha senkitől semmit nem kaptam. Lehet hogy ezért is nézem ilyen keményen ezeket a dolgokat. Én magamtól is követelek, nem csak másoktól! Sőt, először magamtól, aztán mástól. Ha ismerne, tudná hogy milyen igazak amiket leírtam. És nekem sem egyszerű az élet, mégha van is lakásom és nem egy doboz keksz a problémám.
Meseországot pedig azért írtam, mert ott tudom elképzelni hogy mindenkinek jut mindenből, ott készült a terülj-terülj asztalkám… bár amennyire emlékszem, a törpék is a bányába jártak dolgozni…
↧
Szerző: martapataki
↧